A bíróság egyetértett a Döntőbizottság D.711/21/2024. számú határozatában foglaltakkal. Ítéletében rögzítette, hogy „a Kbt. kógens rendelkezései alapján az ajánlatkérő fokozott felőséggel tartozik a verseny tisztáságának biztosításáért. Ugyanakkor kizárás esetén bizonyítási kötelezettsége van, alapos ok nélkül még versenyhatósági bejelentést sem tehet. A kizáráshoz a verseny torzítására irányuló megállapodás megkötésének bizonyítása, a jelzés megtételéhez a verseny tisztaságának nyilvánvaló megsértésének észlelése, alapos okkal feltételezése szükséges. Az ajánlatkérőnek a vizsgálat és értékelés során ezért gondosan és körültekintően szükséges eljárnia, minden rendelkezésére álló releváns információt figyelembe kell vennie annak megítéléséhez, hogy vannak-e olyan kétséget kizáróan bizonyított tények és körülmények, amelyek összességében történő értékeléséből – egyéb elfogadható magyarázat hiányában – okszerű következtetés vonható le a verseny tisztaságának megsértésére”. Az ítélet kimondja, hogy „a versenykorlátozó megállapodás általában közvetett bizonyítékok logikai láncolatával bizonyítható, azonban egy kizárást eredményező jogsértés megállapítása nyilvánvalóan nem alapozható nem igazolt tényekre épült következtetésre.”

A megfelelő bírálati cselekmények elvégzése az ajánlatkérő részről elengedhetetlen az ilyen típusú jogsértések esetén – bár a közvetett bizonyítékok logikai láncolata a versenyjogsértés bizonyításának elfogadott módja, a versenytorzító megállapodás miatti kizárás alkalmazhatóságához igazolt tényekre épült következtetések szükségesek.