A Fővárosi Törvényszék 103.K.700.137/2024/17. számú ítélete a Kbt. 152. § (1) bekezdés g) pontja szerinti hivatalbóli kezdeményezők jogsértésről való tudomásszerzése tekintetében tesz az eddigi döntéseket összefoglaló, és az egyszeres tudomásszerzést megerősítő megállapításokat.

A Törvényszék rögzítette, hogy az iratátadás ténye - függetlenül attól, hogy az papír alapon, vagy elektronikus úton történik - önmagában a tudomásszerzést nem alapozza meg. Amennyiben az átadott dokumentumok tartalma hordozza mindazon információkat, melyekből levonható a vélelmezett jogsértésre vonatkozó következtetés (az a dokumentumok tartalmából felismerhető), vizsgálni szükséges, hogy a dokumentumok feldolgozása mikor jutott/juthatott el a kezdeményező részéről olyan stádiumba, amikor a vélelmezett jogsértés felismerése megtörténhetett. Ebből az következik, hogy az ügy egyedi sajátosságait minden esetben külön-külön a hatósági vizsgálatra vonatkozó jogszabályi előírásokra figyelemmel értékelni szükséges.

A Törvényszék megállapította, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság az adott ügyben helyesen hivatkozott arra, hogy a tudomásszerzés nem a Kbt. 152. § (2a) bekezdése szerint a szabálytalansági eljárás megindításához volt köthető, hanem azt megelőzően megtörtént, ezáltal a jogorvoslati kérelem elkésettségére is helyesen következtetett a Közbeszerzési Döntőbizottság.