A Fővárosi Törvényszék 25.K.700.264/2025/14. számú ítéletében az ajánlati kötöttségre és az ajánlati biztosíték formájára vonatkozóan hozott döntést.

A Bíróság ítéletében rögzítette, hogy a Kbt. 70. § (2) bekezdése csak abban esetben teszi lehetővé, hogy az ajánlatkérő az ajánlati kötöttség lejártának eredeti időpontját követően az eljárás további részében az ajánlattevő ajánlatát figyelmen kívül hagyja, ha az ajánlattevő kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy az ajánlatát a továbbiakban nem tartja fenn. Azon ajánlattevők vonatkozásában, akik az ajánlatkérő felkérésében megadott határidőben nem nyilatkoznak, a jogalkotó egy hallgatásra alapított vélelmet állított fel arról, hogy úgy kell tekinteni, hogy ezen ajánlattevők az ajánlatukat az ajánlatkérő által megjelölt időpontig fenntartják.

A Bíróság kimondta azt is, hogy a Kbt. 54. § (1) bekezdése szerinti követelmény lényeges eleme az, hogy az ajánlati biztosítékot az ajánlattevőnek az ajánlatkérő rendelkezésére kell bocsátania, ennek legkésőbb az ajánlati kötöttség beálltáig kell megtörténnie, továbbá jelentősége van annak is, hogy az ajánlati biztosítékot az ajánlattevő miként, milyen formában teljesítette. A bíróság megállapította, hogy különbség tehető a biztosíték egyes formái között a tekintetben, hogy azok meddig minősülnek az ajánlatkérő rendelkezésére állónak.