Ugrás a tartalomra Ugrás a láblécre

Publikus Core

[Archív] A Közbeszerzések Tanácsa Elnökének tájékoztatója Kbt. 50. §-a (2) bekezdésének alkalmazásáról

A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 50.§- ának (2) bekezdése lehetővé teszi az ajánlatkérők számára, hogy a közbeszerzés mennyiségét úgy határozzák meg, hogy a legalacsonyabb vagy a legmagasabb értéket közlik, és kikötik az ettől való eltérés százalékos mértékét.

Az ajánlatkérők figyelmébe ajánljuk, hogy ezen törvényi rendelkezés azon speciális közbeszerzések esetén alkalmazható, ahol az ajánlatkérő még a legnagyobb gondosság mellett sem képes meghatározni a beszerzés mennyiségét, legfeljebb csak azt, hogy az adott időszakra mekkora összeg áll rendelkezésére az adott közbeszerzés megvalósítására.

Ezen rendelkezés alkalmazhatóságának feltétele azonban az, hogy az ajánlatkérő által meghatározott összeghatárokon belüli megrendelés a nyertes ajánlattevő által megajánlott egységár alapján történjen meg a konkrétan felmerülő igényekre tekintettel.

Példával érzékeltetve: egy fordítási szerződésnél elképzelhető, hogy az ajánlatkérő nem tudja előre meghatározni, hogy a szerződés futamideje alatt hány karakteres lesz az a fordítás, amelyre szüksége lesz, és azt sem látja előre, hogy pontosan milyen nyelvekről vagy milyen nyelvekre való fordítást kell majd igénybe vennie az adott összeghatáron belül. Ilyen esetekben a közbeszerzési eljárásokban rögzítésre kerül az az egységár (adott esetben az egy leütésért fizetendő díj), amely alapján a konkrét megrendelésre sor kerülhet.

Nincs lehetőség azonban a Kbt. 50. §-a (2) bekezdése ezen fordulatának alkalmazására akkor, ha az ajánlatkérő képes más módon meghatározni a beszerzés mennyiségét vagy az eljárásban a teljes megadott mennyiség teljesítését igényli. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Kbt. 50. §-ának (2) bekezdése nem szolgálhat a minimálár meghatározásának eszközéül.