Ugrás a tartalomra Ugrás a láblécre

Publikus Core

[Archív] A Közbeszerzések Tanácsa Elnökének tájékoztatója a Kbt. 18. § (2) bekezdésének alkalmazásáról építési beruházások esetében

KÉ 2015. évi. 54. szám, 2015. május 13.

Tekintettel arra, hogy a Közbeszerzési Hatósághoz számos olyan állásfoglalás kérés érkezik a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 18. § (2) bekezdése tárgyában, amelyek az egyes építési beruházások becsült értékének összeszámításának kérdését vetik fel, a Kbt. indokolása, valamint a részekre bontás tilalma alkalmazásáról szóló Közbeszerzési Hatósági útmutató (a továbbiakban: Útmutató) alapján az alábbi tájékoztatót bocsátom ki.

A Kbt. 18. §-ának (1) bekezdése garanciális jelleggel mondja ki, hogy tilos e törvény, vagy e törvény Második Része alkalmazásának megkerülése céljából a közbeszerzést részekre bontani. A Kbt. 18. § (2) bekezdése alapján, amennyiben egy építési beruházás vagy szolgáltatás megrendelés, vagy hasonló áruk beszerzésére irányuló közbeszerzés részekre bontva, több szerződés útján valósul meg, a becsült érték meghatározásához az összes rész értékét kell figyelembe venni.

A Kbt. 16. § (1) bekezdése értelmében az építési beruházás becsült értéke megállapításakor a teljes beruházásért járó ellenértéket kell figyelembe venni. Annak megítéléséhez, hogy mit kell egy építési beruházásnak tekinteni, a gazdasági és egyben műszaki funkció egységét kell döntő szempontként figyelembe venni.

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló Európai Parlamenti és Tanácsi (2004. március 31.) 2004/18/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

„Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés: olyan közbeszerzési szerződés, amelynek tárgya az I. melléklet szerinti tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódó építési projekt vagy egy építmény kivitelezése, illetve kivitelezése és tervezése együtt, vagy az ajánlatkérő szerv által megállapított követelményeknek megfelelő építmény bármilyen eszközzel, illetve módon történő kivitelezése. Az „építmény” magas-vagy mélyépítési munkálatok olyan összességében vett eredményét jelenti, amely önmagában alkalmas valamely gazdasági vagy műszaki funkció betöltésére.”

Megjegyzendő, hogy az Irányelv angol nyelvű megfogalmazása az „építmény” fogalom helyett a „work” szót használja.

Az Irányelv és az ahhoz kapcsolódó uniós bírósági gyakorlat azt követeli meg, hogy az ajánlatkérő – értékét tekintve – ne bontson részekre olyan közbeszerzéseket, amelyek funkcionális megközelítésben egy egységes beszerzésnek minősülnek. A beszerzés egységének megítéléséhez az Európai Bíróság gyakorlatában a műszaki-gazdasági funkcionális egység az irányadó szempont [ld. C-16/98. Bizottság v. Franciaország; C-574/10. Bizottság v. Németország ügyekben hozott ítéletek].

A C-16/98. sz. ítéletben az Európai Bíróság kimondta: az egy építési beruházás fennállásának megítélésekor a gazdasági és műszaki funkció egysége a döntő szempont. A Bíróság rámutatott, hogy egyéb tényezők, mint az ugyanazon ajánlatkérő személye, vagy, hogy a különböző szerződésekben foglaltakat ugyanazon vállalkozás is tudná teljesíteni, a körülményektől függően utalhatnak egy építési beruházás fennállására, a döntő szempont azonban az építési munkák eredményének funkcionális egysége.

A Kbt. 18. § (1)-(2) bekezdéseinek értelmezése során kialakult joggyakorlat tehát az, hogy a becsült értékek összeszámítása vizsgálatakor az elsődleges szempont az, hogy a funkcionális egység fennáll-e, a beszerzések egy közös célt szolgálnak-e. Amennyiben e kérdés nem dönthető el egyértelműen, úgy segítségül hívhatóak olyan kisegítő szempontok , mint az időbeli összefüggés, egységes tervezés és döntés ténye, az ajánlatkérő személyének azonossága, az egy ajánlattevővel való szerződéskötés lehetősége… stb., melyek segíthetnek az egység fennállásáról/fenn nem állásáról való döntésben. [Ld. pl. T-358/08 Spanyol Királyság kontra Európai Bizottság ítéletet, melyben az került kimondásra, hogy a földrajzi és időbeli szempontok a műszaki és gazdasági egység mellett kvázi „komplementer” tényezők.]

A Közbeszerzési Hatósághoz az elmúlt időszakban számos olyan kérdés érkezett, amely az olyan azonos vagy hasonló tartalmú építési tevékenységek (pl. nyílászáró csere, hőszigetelés, akadálymentesítés, tetőjavítás, bádogozás) becsült értékének összeszámítását érintette, amelyek ugyan egy ajánlatkérő szervezet beszerzési igényeként jelentkeztek, azonban azok megvalósítására eltérő földrajzi helyszíneken (pl. más helységekben, avagy egy helységen belül, de különböző utcákban, vagy más helyrajzi számokon) található épületeken [1] kerülne sor.

A fentiekben bemutatott jogi érvelés alapján a Közbeszerzési Hatóság álláspontja az, hogy a fizikailag különálló épületek önálló műszaki egysége alkalmas arra, hogy megtörje a funkcionális egységet az egyes beszerzések között. Másképpen szólva, ha az épületek elhelyezkedése egyben azt is jelenti, hogy az építési tevékenységek önállóan is megvalósíthatóak, s későbbi működésében sem áll fenn az épületek közötti (műszaki) egymásra utaltság, úgy az ajánlatkérő megteheti, hogy a különböző földrajzi helyszíneken álló épületeken elvégzendő építési tevékenységek becsült értékét egyenként vegye figyelembe, s eszerint határozza meg az irányadó eljárásrendet is.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az egyes épületeket érintő építési tevékenységek összessége ne alkotna egy funkcionális egységet, hiszen azt megalapozza az a körülmény, hogy a kérdéses építési tevékenységek tipikusan egy adott intézmény működéséhez/működtetéséhez szükségesek.

Előzőeken túl hangsúlyozandó, hogy amennyiben az önálló műszaki egység egyéb építmények [2] (műtárgyak [3] ) esetében is fennáll, úgy az azokat érintő építési tevékenységek esetében is irányadóak a fent kifejtettek.


[1] Épület fogalmát ld. az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2. § 10. pontjában.

[2] Az építmény fogalmát ld. Étv. 2. § 8. pontjában.

[3] A műtárgy fogalmát ld. Étv. 2. § 15. pontjában.