Ugrás a tartalomra Ugrás a láblécre

Publikus Core
Közbeszerzési Értesítő száma: 2019/33
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa: Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma: 2019.02.15.
Iktatószám: 2985/2019
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK
mint elsőfokú bíróság
104.K.700.767/2018/7.

A Fővárosi Törvényszék a Dr. Kardkovács és Társai Ügyvédi Iroda (1024 Budapest, Széli Kálmán tér 5. I. 1.; eljáró ügyvéd: dr. Balogh László Csaba) által képviselt KEMABO Kereskedelmi Marketing és Bonyolító Kft. (1037 Budapest, Bojtár utca 37.) felperesnek - a Dr. Petró Szilvia kamarai jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) alperes ellen, közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat (hiv. szám.: D.243/2/2018.) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - zárt tanácsülésen - meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint perköltséget.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36 000 (harminchatezer) forint kereseti illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A perben nem álló ajánlatkérő a 2017. december 21. napján feladott ajánlati felhívással a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Harmadik Része alapján, a nemzeti értékhatárt elérő értékű közbeszerzések szabályai szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított az MTA DEPO könyvraktár kapacitásbővítése, III. ütem kivitelezése 574/2017. projekt tárgyban. Az ajánlattételi határidőre a felperesen kívül három gazdasági szereplő nyújtott be ajánlatot, amely eredményes volt, az eljárás nyertese W. K. egyéni vállalkozó lett. Két sikertelen (másodízben 2018. júniusi 12-én elutasított) előzetes vitarendezési kérelmet követően a felperes az eljárást lezáró döntéssel szemben 2018. június 18-án jogorvoslati kérelmet nyújtott be, melyet az alperes a D.222/6/2018. iktatószámú végzésével a Kbt. 151. § (2) bekezdése alapján visszautasított annak okán, hogy a felperes - habár az igazgatási szolgáltatási díjat átutalta - a kérelméhez nem csatolta a
Kbt. 150. § (1) bekezdése szerinti díj befizetéséről szóló igazolást. A végzésben intézkedett a felperes által átutalt 1 980 019 forint igazgatási szolgáltatási díj visszatérítéséről.
A felperes 2018. július 9-én a Kbt. 145. § (1) bekezdése alapján irányadó, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 46. § (2) és (3) bekezdésére alapítottan - pótolva kérelme hiányát - a jogorvoslati kérelmet az eredeti előterjesztésének hatályával ismételten előterjesztette. A jogorvoslati eljárás lefolytatását és a jogorvoslati kérelem érdemi elbírálását kérte. A jogorvoslati kérelméhez azt a feltételt fűzte, hogy a kérelem érdemi tárgyalása esetén tudomásul veszi, hogy az ismételt benyújtás az általa megalapozatlannak és jogszabálysértőnek tartott visszautasító D/226/6/2018, döntés elleni jogorvoslatról való lemondásnak minősül.
Az alperes a D.243/2/2018. iktatószámú végzésével az ismételten előterjesztett jogorvoslati kérelmet az Ákr. 46. § (1) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. Indokai szerint a Kbt. 148. § (7) bekezdés da) pont szerinti vélelem értelmében a jogsértésről való tudomásszerzés legkésőbbi időpontjának a második ajánlatkérői válasz megküldésének időpontja - 2018. június 21. - tekinthető, mely időponthoz képest a 2018. július 9-én előterjesztett jogorvoslati kérelem az arra nyitva álló Kbt.
148. § (10) bekezdése szerinti tíz napos határidőn túl került benyújtásra. Nem fogadta el a felperes arra vonatkozó érvelését, amely szerint a jogorvoslati eljárást a Kbt. 145. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ákr. 46. § (2) és (3) bekezdéseire figyelemmel törvényes határidőn belül kezdeményezte. Azzal a kitétellel fogadta el azt, hogy a jogorvoslati eljárásra az Ákr.-t alkalmaznia kell, hogy a Kbt. kógens jellegű szabályozására tekintettel figyelemmel kellett lennie a Kbt. eltérő rendelkezéseire. Mivel a Kbt. szerinti határidők elmulasztása jogvesztéssel jár, így a jogorvoslati eljárásban az Ákr. 46. § (2) és (3) bekezdései nem alkalmazhatók.
A felperes a végzés hatályon kívül helyezése és az alperesnek a jogorvoslati kérelem érdemi elbírálására kötelezése iránt előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli jogorvoslati eljárásban a Kbt. 145. § (1) bekezdése alapján az Ákr. 46. § (2) és (3) bekezdései alkalmazandóak, illetőleg, hogy a jogorvoslati eljárásra vonatkozó határidőket megtartotta. Perköltség iránti igénnyel élt. Tényként rögzítette, hogy a jogorvoslati kérelmét 2018. június 18-án nyújtotta be, az eljárás megindításának akadályát pedig kizárólag az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének igazolásának elmulasztása képezte. Érvelése szerint a Kbt. 145. § (1) bekezdés alapján az Ákr. 46. § (2) és (3) bekezdés alkalmazhatóságát a Kbt. 148. § (3)-(10) bekezdései nem zárják ki. A Kbt. ugyanis az Ákr. szerinti visszautasítás jogintézményéről nem rendelkezik, annak szabályai a Kbt. 145. § (1) bekezdései szerint alkalmazandók.
Kiemelte, hogy az alperes a döntése során maga is az Ákr. 46. §-ának rendelkezéseire hivatkozik, e rendelkezéseket pedig nem alkalmazhatja szelektíven. A Kbt. nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kérelem visszautasítását követően a kérelmező a jogorvoslati kérelmét ismételten előterjessze. Ha erre jogszerű lehetősége volt, akkor az Ákr. 46. § (2) és (3) bekezdései alapján a jogorvoslati kérelmet az eredeti benyújtáskor - 2018. június 18. napján - előterjesztettnek kell tekinteni, ennélfogva az alperesnek az elkésettségre vonatkozó megállapítása jogszabálysértő.
Az alperes a védiratában a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Érvelése szerint a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásban az Ákr. 46. § (2) és (3) bekezdése nem alkalmazható. Egyrészt azért, mert a Kbt. szigorú, jogvesztő határidőkhöz köti a jogorvoslati kérelem benyújtását, másrészt mert az ismételt előterjesztésre csak formai hiba esetén van lehetőség, a perbeli esetben azonban tartalmi hiba miatt került sor a jogorvoslati kérelem visszautasítására.
A kereset nem alapos.
A Fővárosi Törvényszék a közigazgatási jogvitát a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I.
1.törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (3) bekezdése a) pontja alapján, a Kp. Második része szerinti elsőfokú közigazgatási peres eljárásban bírálta el. A közigazgatási tevékenység jogszerűségét a Kp.
2.§ (4) bekezdése és 85. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem korlátai között, és a Kp. 85. § (2) bekezdése értelmében a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A tényállást a Kp. 78. § (2) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok, valamint a felek előadásának egybevetése alapján, a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző közigazgatási eljárásban megállapított tényállással összevetve állapította meg.
A kereseti kérelemhez kötöttség elve a közigazgatási perben is érvényesül, ami azt jelenti, hogy a bíróság - ide nem értve a hivatalból észlelendő jogszabálysértéseket (Kp. 85. § (3) bekezdés) - a felperes által a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálódik: a bírósági felülvizsgálat irányát a kereseti kérelemhez kapcsolódó, a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelem indokai határozzák meg. Ennek megfelelően a bíróság jelen közigazgatási jogvitában kizárólag a keresettel támadott D.243/2/2018. számú végzés jogszerűsége kérdésében foglalhatott
állást. A feltételesen előterjesztett jogorvoslati kérelemnek a D/226/6/2018, számú végzést visszautasító döntést támadó részének vizsgálata a jelen felülvizsgálat kereteit meghaladta.
A Kp. 92. § (1) bekezdése taxatív felsorolását adja azoknak az eseteknek, amikor a bíróság a közigazgatási cselekmény megsemmisítéséről dönthet; a hivatkozott bekezdés b) pontja szerint az egyedi döntés megsemmisíthető akkor, ha a megelőző eljárás lényeges szabályainak megszegésével okozott jogsérelem a perben nem orvosolható.
A jogilag szabályozott közigazgatási hatósági eljárásokban az eljárás rendjét, illetőleg az eljárásban részt vevő felek jogait és kötelezettségeit az eljárásra irányadó jogszabályok határozzák meg az eljárás megindításától, egészen annak befejezéséig. A hatósági eljárások tekintetében a jogállamiság elve, és az abból fakadó jogbiztonság követelménye megkívánja az egyértelműen és világosan meghatározott eljárásjogi kereteket, amely az ügyfeleket kellő garanciákkal védi a közérdeket védő közigazgatási hatósággal szemben. A közigazgatási hatósági eljárásokra elsősorban a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályait tartalmazó törvény (2018. január 1. napjától a Ket.-et felváltó Ákr.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Vannak azonban olyan speciális közigazgatási eljárások - és ilyen a Kbt. is -, amelyekre az Ákr.-t a speciális, az ágazati eljárási szabályokban foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
Az ilyen eljárásokra irányadó eljárásjogi keretek meghatározása sokszor jogértelmezést igénylő feladat, amelyet úgy kell a jogalkalmazónak elvégeznie, hogy ne vezessen a tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez és a jogorvoslathoz való jog kiüresítéséhez.
A közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogvitákat illetően az Európai Unió joga alapján a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az ajánlatkérők (és ajánlattevők) jogsértéseivel szemben hatékony és gyors jogorvoslat álljon az érdekeltek rendelkezésére. A közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárás lefolytatása a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik, melynek általános szabályait a Kbt. 145. §-a tartalmazza. A Kbt. 145. § (1) bekezdése szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására az Ákr. rendelkezéseit kell alkalmazni e törvény, valamint az e törvény felhatalmazása alapján alkotott végrehajtási rendelet kiegészítő vagy eltérő rendelkezéseinek figyelembevételével. A Döntőbizottság előtti jogorvoslati eljárás speciális hatósági eljárás, amely során alkalmazni kell az Ákr. szabályait, különösen akkor, ha a Kbt. és a Kbt. felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet nem rendelkeznek eltérően bizonyos eljárásjogi kérdésekről.
Mivel a Kbt. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a jogorvoslati kérelem elkésettség okán történő visszautasításra, az alperesnek a Kbt. 145. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ákr. alapján kellett visszautasítania a jogorvoslati kérelmet.
A közigazgatási perben a jogvita tárgyát az képezte, hogy a jogorvoslati kérelem visszautasítását követően ismételten előterjesztett jogorvoslati kérelem érdemben elbírálható volt-e. E kérdés megválaszolásához vizsgálni kellett a közbeszerzési törvénynek a jogorvoslati kérelem benyújtására vonatkozó szabályait. A Kbt. 148. § (3)-(9) bekezdései határozzák meg a jogorvoslati kérelem előterjesztésére jogosultak körét, továbbá azt, hogy milyen módon, mely esemény bekövetkeztétől és milyen határidőben élhetnek e jogukkal. A Kbt. 148. § (10) bekezdése pedig kifejezetten kimondja, hogy jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő jogvesztő. Ez azt jelenti, hogy a jogosult egy bizonyos ideig állami kényszert hívhat segítségül jogának érvényesítéséhez, de ha jogát ez alatt az idő alatt nem érvényesíti, akkor nemcsak az állami kényszer igénybevételének lehetőségét, hanem az alanyi jogát is elveszti.
Ebből az következik, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtására a Kbt.-ben meghatározott jogvesztő határidőn belül van lehetőség, amely már önmagában kizárja az Ákr. 46. § (2) és (3) bekezdésére alapítottan közbeszerzési eljárásban a jogorvoslati kérelem ismételt
előterjesztését. Az Ákr. 46. § (2) és (3) bekezdése nem alkalmas jogi eszköz arra, hogy a felperes a jogorvoslati kérelmének eredeti hatályát fenntartsa és a kérelemnek a visszautasítás jogkövetkezményével járó hibáját orvosolja.
Az Ákr. 46. § (1) bekezdése a kérelem kötelező visszautasításának eseteit szabályozza, e jogszabályhely a) pontja nyitott tényállás. Megszámlálhatatlan külön jogszabályi feltétel lehet a visszautasítás megalapozója, ide tartozik többek között a hatáskör hiánya, az elkésettség az elbírált ügy esete miatti visszautasítás. Az Ákr. 46. § (2) bekezdése a formakényszer megsértése miatti mérlegelésen alapuló visszautasítás esetét szabályozza. A közigazgatási jogvitában kérdésként merült fel, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság előtti jogorvoslati eljárásban van-e törvényes lehetőség a kérelemnek az eredeti előterjesztés hatályával történő benyújtást eredményező Ákr. 46. § (2) bekezdés szerinti ismételt benyújtására. Mivel a perbeli esetben nem formai, hanem tartalmi hiba miatt került sor a jogorvoslati kérelem visszautasításra, ez okból sem álltak fenn az Ákr. 46. § (2) bekezdés alkalmazhatóságának feltételei, így ezért sem lehetett volna a kérelmet az eredeti benyújtás időpontjában előterjesztettnek tekinteni.
A támadott közigazgatási határozat a keresetben megjelölt körben nem bizonyult jogszabálysértőnek, ezért a bíróság a felperes keresetét - mint alaptalant - a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
Az alperes költségeinek megfizetésére a felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A bíróság a perköltség összegét a Pp. 82. § (3) bekezdésére figyelemmel, a felszámítás és az ahhoz csatolt okiratok alapulvételével határozta meg.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. § (1) bekezdésében és 42. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékű kereseti illeték viselésére a felperes a Pp. 101. § (1) bekezdése alapján köteles.
Az ítélet elleni fellebbezés kizártsága a Kbt. 172. § (6) bekezdésén alapul.

Budapest, 2019. január 9.

dr. Szőke Mária s.k.
a tanács elnöke

dr. Rák-Fekete Edina s.k.
előadó bíró

dr. Bíró Péter s.k.
bíró